Mi is a „MŰVÉSZET”?

Gondolkoztatok már azon, hogy mi is a „MŰVÉSZET”? Engem már régóta foglalkoztat a téma, ezért leírom, ami most eszembe jutott. Ez egy mély és összetett kérdés, amelyre nincs egyetlen, mindenki számára érvényes válasz, de éppen ez adja a művészet varázsát.

A művészet nem csupán a megformált végeredmény, legyen az festmény, zene, szobor, vagy tánc, hanem egy olyan folyamat is, amelyben az alkotó önmagán keresztül mond el valamit, amit szavakkal gyakran lehetetlen kifejezni.

A megalkotott mű lehet kérdés, válasz, sejtés vagy csupán egy pillanatnyi érzés lenyomata. Egyszerre lehet személyes és egyetemes, konkrét és elvont. A művészet néha gyógyít, néha provokál, máskor meg csak csendesen ott van, mint egy tükör, amiben magunkra ismerhetünk.

A művész érzékenyebb lehet azokra a részletekre, rezdülésekre, összefüggésekre, amelyeket mások talán észre sem vesznek. A művész nem csak azt látja, ami nyilvánvaló, hanem azt is, ami lehetne, amit érezni, sejteni, álmodni lehet. Képzeletet és valóságot fon össze úgy, hogy abból valami új születik. Képes formába önteni azt, ami megfoghatatlan: hangulatokat, emlékeket, vágyakat kelteni. Az ő „nyelve” nem mindig szavakból áll, mégis képes kommunikálni, érzelmekre hatni, egyéni élményéből közös élményt teremteni, hangulatot, atmoszférát, gondolatot, akár egy másik nézőpontot közvetíteni. Megtanít egy olyan szemüveggel látni, amin keresztül a szemlélő újraértelmezheti a világot. Olykor emlékeztetni próbál minket arra, amit elfelejtettünk, vagy amit talán még sosem mertünk meglátni.

A művészet tehát nemcsak arról szól, hogy valami „szép” vagy „érdekes”, hanem egyetemes, szavak nélküli kommunikáció, amely túlmutat az időn és téren is.

Egy korábban készült festményem, a címe: Emlékek

Mérete: 50×70 cm, vászon

A képen, a különböző színű felületeken az idő fogaskerekei, életünk egyes szakaszai elmosódott, és helyenként határozott foltok formájában hagynak lenyomatot. Olykor zsákutcának bizonyul a megtett út, de az is a tanulási folyamat része. Egy mandalaszerű minta is megjelenik a festményen, amely az életünk fordulópontjait jelképezi. A múlt eseményei és emlékei formálják a jelenünket, amely újabb irányokat szab a jövőnk számára.

Ez a festmény egy utazás, egy pillantás a belső világunkra, ahol az idő és az emlékek szimbolikus lenyomatai mesélnek. Ez a festményem mindenki számára elgondolkodtató lehet.